Kezdőlap Magyarország Eltűnik a Selypi-tó, de csak ideiglenesen

Eltűnik a Selypi-tó, de csak ideiglenesen

1479
0
Lassan kiapad és az enyészeté lesz – aggodalmaskodnak a helyiek, akik, bár tudják, hogy a tó magántulajdonba került, mégis féltik az egykori cukorgyári örökséget.

Az ott feledett feliratok szerint még mindig a helyi horgászegyesület a Selypi-tó kezelője, ez azonban már rég nem felel meg a valóságnak. Az egykori cukorgyári vízrendszer tulajdonosa ugyanis – amint azt tavasszal már megírtuk – felbontotta velük a haszonbérleti szerződést. Azóta birtokosa van, ám gazdája, legalábbis a környéket jól ismerők vélekedése szerint, nincs a területnek. Aki nem tudja, hogy privát földre lépett, az zavartalanul bóklászhat arrafelé, hiszen csak imitt-amott lelhetők fel az ennek ellenkezőjére utaló figyelmeztetések.

Akadnak, akik vállalják még napjainkban is a kalandot, majd szavaik szerint elkeserítő állapotokról számolnak be: a víz rohamosan fogy mindkét mederből – egyes becslések szerint a mennyisége már legalább egyméternyit apadt, így akár bele is lehetne gyalogolni –, a partot pedig felveti a gaz. A gondozatlanul hagyott növényzet immár a talpalatnyi utakat is visszavette, szinte járhatatlanná téve az egykori közösségi pihenőhelyet. Többen pedig hónapok óta látnak egy fehér, a fák közé tolt furgont az egykori libikóka helyének a közelében, viszont mozgást még nem észleltek annak közelében. Megint mások felháborodottan újságolták: idegen személyek a délutáni, kora esti órákban rendszeresen kijárnak kezdetleges felszerelésükkel, hogy kifogják az utolsó kopoltyúsokat is, amelyeket még az egyesület tagjai telepítettek, s amelyek véletlenül túlélték az elmúlt téli nagy halpusztulást.

A tó az 1950-es évek végén. Pihenőhelynek is használták Fotó: Archív/Szigeti Tamás gyűjteményéből

A környéken élők persze tudják, hogy a magánszféra szent és sérthetetlen. Így semmi közük a tóhoz sem, ám sokakban él még a nosztalgia, amit gyermek- vagy éppen ifjúkoruk emlékei táplálnak. Valaha komoly pihenőövezetet alakítottak itt ki különféle építményekkel és eszközökkel: állandó öltözőkkel, hajó- és mérleghintákkal, gyermekmedencével, ugródeszkával, egyebekkel. A tópart mindezek felszámolása, majd pedig a cukorgyár megszűnése után is sokáig népszerű marad még.

Esetenként fiatalok tucatjai jártak ki nyársalni vagy éppen romantikára vágyva, a horgásztevékenység pedig egészen az elmúlt év végéig tartott. Bátran állítható: minden középkorú vagy annál idősebb helybeli őriz valamilyen emléket a Selypi-tóról.

A terület tulajdonosa a Wilrose Winner Kft., amellyel kapcsolatban számos téves információ terjeng a környéken. Találgatások láttak napvilágot a tó hasznosításáról, de hivatalosan ezek egyikét sem erősítette meg senki. Többen állítják, hogy a vállalkozás elérhetetlen, ám kérdésemre elismerték, hogy az illetékeseket nem is próbálták felhívni.

Ugyanakkor lapunk valamennyi kísérlete sikeresnek bizonyult, hiszen Istenes Sándor, a cég képviselője mindig készségesen állt rendelkezésünkre, miként ez alkalommal is. Így végül is megtudhattuk, hogy az illegális horgásztevékenység nem okoz problémát számukra, hiszen már csak elvétve található zsákmánynak való uszonyos a vízben. A „titokzatos” fehér furgonra is rákérdeztünk, amelyről pedig elmondta: a járgány a cégüké, tehát nem igazak a feltételezések, amelyek szerint valaki ily módon szabadult volna meg fölöslegessé vált ócskavasától.

Horgászat lesz, csak másként
Istenes Sándor, a Wilrose Winner Kft. képviselője lapunk kérdésére nem cáfolta, hogy hamarosan elfogy a víz a tóból. A Zagyva zsilipjét ugyanis szándékosan nem zárták el, mivel a kiszáradást követően mederkotrást szeretnének végrehajtani. Az ehhez szükséges szakhatósági engedélyeztetés folyamatban van – jelentette ki. Hogy erre miért van szükség, arról annyit közölt: a jövőben is horgásztevékenységet terveznek itt, de – mint fogalmazott – más rendszerben, mint a korábbi időszakban. A környéken egyébként Ecséd és Rózsaszentmárton között is található magántó, a rendszerváltás után ennek privatizálását is nehezen fogadták el az állami tulajdonú vízhez szokott horgászok. Ott – mint ahogy annak idején, az 1990-es években megírtuk – az első horgászversenyt rendőri biztosítás mellett tartották meg.

Tari Ottó

Forrás: www.heol.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét