Alulfizetett tanárok, rosszul működő egészségügy: lesújtó kép az OECD-től

Mire költi az állam a rendelkezésére álló pénzt? És milyen eredménnyel teszi? Ezt vizsgálja friss tanulmányában az OECD. A majdnem 300 oldalas elemzés lesújtó képet fest Magyarországról, pedig az is kiderül belőle: nem a pénzhiány az akadály.

Magyarországon megmaradt a nyilatkozatok szintjén a bürokrácia csökkentése – a fejlett és feltörekvő országokat tömörítő, és azok gazdaságpolitikai döntéseit értékelő és segítő szervezet tanulmányából legalább az derül ki, hogy a válság előtti időszakhoz képest nemhogy csökkent volna a kormányzati költés, de a szervezet azon kevés tagjai közé tartozik hazánk, ahol a GDP-hez viszonyított arány egyenesen növekedett a 2007 óta eltelt időszakban. Az arány pedig egyenesen kiugró: amíg átlagosan 3,2 százalékos volt a kormányzati beruházások aránya 2015-ben, nálunk ennek több mint a duplája, 6,7 százalék. Azt hihetnénk, ebből minden jóra jut, ám ez távolról sincs így, a számok nem erről tanúskodnak.

Útépítésre több jut

A közkiadások 17,3 százaléka tartozott 2015-ben az úgynevezett gazdasági funkciók kategóriába, ami a legmagasabb az OECD-országok között (az átlag 9,3 százalékos). Ide tartozik például a közlekedésfejlesztés, de a munkaügy is (a közszolgáltatások vagy a munkanélküliek ellátása viszont nem).

Ez kiugró, 4,3 százalékos növekedést jelent 2007-hez képest (az OECD-átlag -0,3 százalék), ami részben az állami nagyberuházások túltengésével magyarázható, részben pedig azzal, hogy 2007-ben Magyarország már „válságban volt” – vagyis a magas deficit miatt elrendelt megszorítások már éreztették hatásukat (az EU-támogatások pedig még nem nagyon jöttek).

Az egészségügyben már messze nem ilyen jó az arány: amíg az OECD-átlag 18,7, nálunk csak a közkiadások alig több mint a tizede, 10,6 százaléka jut erre. Ennél kevesebbet csak a fejlett Svájcban (6,5), a válság sújtotta Görögországban (8,2), illetve Lettországban (10,3) költenek. 2007 óta ugyan nőtt a költés aránya a büdzsén belül, ám a 0,7 százalékos plusz elmarad az 1,7 százalékos átlagtól.

Ami a kultúrát és a vallást illeti, a kiadások nagyságában dobogósok vagyunk a 4,3 százalékkal (ez majdnem háromszorosa az átlagnak), de mielőtt örülni kezdenénk, nem árt tisztázni: az oktatás nem ide tartozik.

Az oktatásban a büdzsé 10,6 százalékát kitevő költéssel Magyarország elmarad a 12,6 százalékos OECD-átlagtól, de a középmezőnyben található. A rekorder Izland, Svájc és Izrael (17,4, 17,2 és 17,1). Az oktatásra fordított összegek változásában is igazodunk az átlaghoz: 0,7 százalékkal csökkent 2007 óta.

A szociális ellátórendszerre a közkiadások 29,9 százalékát fordította a kormány – az OECD-tagok átlaga 32,6 százalék volt, 20 százalék alatt pedig mindössze egy ország, Dél-Korea költött erre. Magyarország azonban rekordszinten fogta vissza a kiadásokat: amíg átlagosan 2,6 százalékkal több jutott erre a közkiadásokon belül 2007-hez képest, nálunk 4,5 százalékkal esett vissza.

Ki akar tanár lenni?

Az erőteljes központosításnak tudható be még egy magyar rekord: 2009 óta nálunk 30 százalékkal nőtt a központi kormányzat által alkalmazottak száma. Ugyancsak politikai döntéssel magyarázható, hogy nálunk az egyik legalacsonyabb (15 százaléknál kevesebb) az 55 év feletti dolgozók aránya.

Nálunk a legmagasabb (72 százalék) viszont a kormányzat által foglalkoztatott nők aránya – azt sajnos nem tudjuk, hogy a vezető pozíciók mekkora hányadát töltik be nők, mivel Magyarország erre vonatkozóan nem bocsátott adatot az OECD rendelkezésére. Az mindenesetre sokatmondó, hogy amíg átlagosan a parlamenti képviselők 29 százaléka, a miniszterek 28 százaléka nő, nálunk előbbi 10 százalék, utóbbi pedig nulla. (Igen, ezzel is egyedül vagyunk az OECD országai között, még a törököknél is van egy nő a kabinetben.)

Magyarország az állami vezetők és középvezetők fizetéséről sem szolgáltatott adatokat, így nem tudunk következtetéseket levonni, ám a tanárok esetében megint dobogós hazánk – sajnos a lista hátsó végén. Nálunk egy felső tagozatban tanító tanár 15 év tapasztalattal évi alig 20 ezer dolláros bérre számíthat, ennél kevesebbet csak a csehek és a szlovákok kapnak. Ráadásul az összeget nem egyszerűen átszámították, hanem az egyes országok vásárlóerejéhez mérték az OECD statisztikusai, így az összeg forintban mindössze 60 százaléka annak, amit a piaci árfolyamon kapnánk. Az átlag a magyarországi tanárokénak több mint duplája. A magyar állami iskolákban dolgozó tanárok bére a diplomás munkaerőhöz viszonyítva is igen alacsony – itt ugyancsak a csehek és a szlovákok előtt Magyarországon a harmadik legrosszabb a helyzet.

Nincs ok az örömre

És hogy mennyire hatékony a kormányzati pénzköltés? Elég a PISA-felmérés eredményeire utalni, de az OECD nem csak ezzel mért. Az oktatás minőségét jelző PISA-felmérés eredménye mindenesetre a többi között Magyarországon romlott a legnagyobb – 25 pontot meghaladó – mértékben. Ezt a tanulmány nem az alacsony tanári fizetésekkel magyarázza, inkább azzal, hogy nálunk volt az egyik legnagyobb hiány a tanuláshoz szükséges eszközökben.

 Forrás: www.hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.