Aki ma szeretne jó szakembert találni, könnyen szembesül a kínzó munkaerőhiánnyal, melyet az építőipar élénkülése csak tovább fokozott. Az építőszakmák, mint a kőműves, burkoló, ács évek óta a hiányszakmák között szerepelnek, óriási szükség lenne a szakember-utánpótlásra. Csakhogy évről évre egyre kevesebb fiatal választja az építőipart hivatásának. Pedig megérné: a Mapei Kft. száz szakembert kérdezett meg, mit szeretnek a szakmájukban, és miért ajánlanák a fiataloknak – meglepő a válaszuk.
A válaszadó szakemberek 30%-a a biztos megélhetést emelte ki legfőbb érvként. Szinte mindannyian rámutattak, hogy a jó, megbízható munka biztos megélhetést jelent, különösen vállalkozóként. Egyikük így vallott erről:
– Az építőipar nagyon nehéz fizikai munka, de egy jól elkészített munka évek múlva is visszaköszön. Büszke lehet rá az ember, az épületek előtt elhaladva jó rácsodálkozni, hogy ezt is én készítettem vagy burkoltam. Még 10-20 év múlva is ajánlanak egymásnak az emberek mint kivitelezőt, nem kell hirdetnem magam, és várni a munkára. Ma már eljutottuk arra a szintre, hogy a munka vár ránk, egy évre előre van teendőnk.
Alkotás, önmegvalósítás
A megkérdezett szakemberek 26%-a a maradandó alkotás létrehozásának élménye miatt ajánlaná a szakmát a fiataloknak. Mindegy, hogy egy konyha burkolásáról vagy egy ház építéséről van szó, a szakemberek a változatos, kreatív, alkotást szeretik, amihez hozzájárul a megrendelők jó munkával kivívott tisztelete, elismerése és megbecsülése.
– Kétségtelen tény, hogy az építőmunkák látványos és kézzelfogható eredményekkel járnak, könnyű megtalálni az értelmüket. Emellett a szakemberek új kihívásokkal találkoznak, folyamatos a fejlődés a technológiák, a felhasznált anyagok és módszerek terén, ami állandó szakmai fejlődést kíván tőlük. Mindez a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow élmény alapja, amitől egy munka jó – mutat rá Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.
Vannak, akiket nem elégít ki a pusztán szellemi vagy adminisztratív munka. Azonban sok fiatal akarata ellenére – családi vagy társadalmi nyomásra – választ „fehér galléros” hivatást, ahol aztán nem lesz igazán boldog. Igazi tehetségek kallódnak el, akik kiváló szakemberek lennének, de más területeken középszerűvé válnak.
A maga ura
A megkérdezett vállalkozó szakemberek 15%-a a szabadságot emelte ki fontos érvként. Maguk oszthatják be az idejüket, megválogathatják a munkát, és azt is, hogy kivel dolgozzanak. Utóbbi igencsak fontos előnyként merült fel: a szakemberek szeretik a munkájukban a jó hangulatot, a társaságot, a „szakikra” jellemző bajtársiasságot.
Külföldi és hazai megbecsülés
Napjainkban egyre több fiatal dönt úgy, hogy összepakolja a batyuját, és egy idegen ország felé veszi az irányt. Az okok egyszerűek: szeretnének kitörni a hazai kilátástalanságból, biztos megélhetésre, tervezhető életre, színvonalas munkakörülményekre vágynak. Elmarasztalni nem lehet őket, marasztalni viszont annál inkább kellene. Sorozatunkban egyesével vesszük górcső alá, hogy mit tudnak kínálni egy-egy szakma képviselőinek itthon és külföldön. Első epizódunk a mérnökökről, a második pedig a tanárokról szólt. Az alábbiakban a szakmunkások lehetőségeit boncolgatjuk.
Minimálbér: még a görögök is előttünk
Az idősebbek közül valószínűleg még sokan emlékeznek olyan szakikra, akik grafitceruzával a fülük mögött, colstokkal a kezükben precízen tervezték meg az éppen aktuális munkájukat. Na, ez a szakembertípus mára igencsak eltűnt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének jó szakmunkások széles e hazában, csak éppen (s ezzel vélhetően nem árulunk el óriási titkot) közülük sokan már nem idehaza képzelik el a jövőt. Vas megyében például egyetlen korosztály átlagfizetése sem ugorja túl a 220 ezer forintot.
Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a szakmunkások bérminimuma jelenleg bruttó 94 ezer forint havonta, akkor már végleg érthető lesz, hogy miért kacsingat Ausztria és Németország felé az ács, az asztalos, a hentes, a szakács, vagy éppen a pincér. A január 1-től nagylelkűen bevezetett bruttó 4 ezer 500 forintos minimálbér-emelés reálértékben pedig körülbelül annyit ért mint búcsúkor egy pofon. S ha már minimálbér. Sajnos nem tudunk egyebet rögzíteni, mint hogy Magyarország ebben az összevetésben (is) olyan gazdaságilag impotens államok mögött kullog, mint például Portugália, Lettország, vagy éppen az Európában mostanság sokak által utált Görögország. A tzatziki hazájában például havi 270 ezer forint körül van a fizetési minimum…
Ezek után pedig térjünk is rá rossz szokásunkra, vagyis matassunk kicsit a zsebekben, illetve a pénztárcákban. A hentesek például bruttó 120 és 190 ezer forint közötti összegért darabolják az állatokat, a tetőfedők 110 és 180 ezerért dolgoznak, a mindennapi betevőnkért felelős pékek 130 és 160 ezerért sütnek, az autószerelők 110-150 ezerért javítanak, míg a pincérek 120-130 ezer forintért szervíroznak. (Sietve hozzátesszük: a fenti összegeket nagyrészt a dolgozók saját elmondásai alapján klopfoltuk be a rendszerbe. Tehát eltérések elképzelhetők, sőt biztos, hogy vannak is.) Ausztriában vagy Németországban a fenti összegek két-háromszorosát is kipengetik egy jó szakembernek. Igaz, a hazai szakmunkások egy része a feketagazdaságot is segítségül hívja a jövedelme felturbózásához.
Bármennyire is szeretnénk, azt sem írhatjuk le, hogy itthon kiemelten dotálják a komoly tapasztalattal, nyelvtudással, vagy egyéb készségekkel rendelkező szakmunkásokat, ugyanis egy nyugdíj előtt álló szaki bére nagyjából 10-15 százalékkal magasabb a fenti összegeknél. Csakhogy kínlódjunk még kicsit: egy 2010-es felmérés szerint Magyarországon 65 szakma átlagjövedelme alig volt több 139 ezer forintnál, s ez nemcsak a német (350 ezer), vagy az osztrák középértéktől maradt el, hanem például a csehországitól is (171 ezer). A munkaidő, illetve az elvégzendő feladatok pedig e három országban sem térnek el számottevően a hazaitól.
Az ausztriai és a németországi munkákhoz persze megbízható némettudásra van szükség, a nyelvvizsga megléte viszont általában nem feltétel. Azt kell mondanunk, hogy a nyelvtudás nélkül is ajánlgatott munkák egy része nem éppen törvényes, ráadásul kifejezetten a hórukkmelók kategóriájába tartozik. Korábban rengeteg magyar munkás ment ki nyelvtudás nélkül Ausztriába, vagy Németországba. Mára azonban a felsőfokú végzettségűek is külföldi segéd- vagy szakmunkára kényszerülnek, közülük viszont többen birkóznak meg sikeresen a némettel. Így aztán némileg kevesebb, külföldre vágyó, vagy már ott dolgozó honfitársunk küszködik az idegennyelv ismeretének hiányával.
Mások által alantasnak vélt melókra kell a magyar?
Érdekesség, hogy miközben Európa országaiban is nőtt a munkanélküliségi ráta, addig osztrák, német, svéd, brit, vagy éppen olasz barátaink továbbra sem hajlandóak elvégezni az általuk rangon alulinak tarott feladatokat. Olaszországban például a nyílászárókhoz értő szakemberek iránt van a legnagyobb kereslet, de tárt karokkal várják a cukrászokat, kalapkészítőket, kozmetikusokat, szövőket, vízvezeték-szerelőket, kőműveseket is. 800 és 2000 euró közötti fizetésekért. Pedig a fenti szakmák ismerői ugyanúgy hasznos tagjai a társadalomnak, mint egy vezérigazgató… Egyelőre a románok nagyobb számban repülnek rá a talján munkalehetőségekre, hiszen szinte teljesen megértik az olasz nyelvet.
A németeknél pedig hentesekből (itt már mi is jók vagyunk) van kifejezetten nagy hiány, állítólag ők ugyanis nem igen szeretnek a húsban és a vérben turkálni. A tél közeledtével további munkalehetőséget jelentenek a síparadicsomok. Magyarországról elsősorban Ausztriába és Észak-Olaszországba utaznak a munkavállalók. Jellemző, hogy ilyenkor hónapokig nem is jönnek haza. Emiatt általában az ellátásról és szállásról is gondoskodik a munkaadó. Bár az is gyakori, hogy az Ausztriában, a határhoz közel dolgozók Magyarországon bérelnek albérletet, s nap mint nap ingáznak osztrák munkahelyükre.
Végül álljon itt két elgondolkodtató komment olyan hétköznapi honpolgároktól, akik közelebbi kapcsolatban vannak a külföldi munkavállalással. 1.„ Az unokatestvérem a feleségével nagyjából fél éve ment ki Kanadába. Végleg. Azt mondta, ott nem kérdezik meg, hogy melyik párttal szimpatizál. Csak a munka, a család és a haza fontos, de az mindenkinek.”
A 2. még velősebb: „Ha valahol mindenképpen rabszolgaként kell élnem, akkor azt inkább külföldön teszem.
Forrás: www.femina.hu,
és nyugat.hu