– Emlékszem, amikor jó néhány évvel ezelőtt Karcsi bácsi arról érdeklődött: lesz-e még valaha normális tornaterme a gimnáziumnak, s abban vajon ő taníthat-e még – emlékezett vissza köszöntőjében Hiesz György polgármester a Vályi-Nagy Károly tornacsarnok névadóünnepségén. Mint mondta, örömteli a válasz, hiszen sikerült felépíteni a létesítményt, és a város legendás sportpedagógusa taníthatott, taníthat benne.
Úgy vélte: a 87 éves testnevelő, sportember követendő példa mindenki számára, hiszen generációkat nevelt a sport szeretetére, életútjával, s azzal a mély elkötelezettséggel, amellyel a sport és az oktatás felé mind a mai napig viszonyul kiemelkedőt alkotott. S ennek bizonyítékaként értékelte azt is, hogy a névadást egykori tanítványok javasolták, ami a polgármester szerint vélhetően a legnagyobb elismerés egy pedagógus számára.
A névfelirat leleplezése után a csarnokban dr. Fülöp Lajos, a gimnázium egykori igazgatójaként köszöntötte az ünnepeltet, emlékeztetve rá, hogy tíz éve tették le a most elnevezett tornaterem alapkövét.
– Küzdelmes és tartalmas pályája volt, ötven évet töltött egy munkahelyen, önzetlensége, szerénysége, jószándéka és segítőkészsége határozta meg ezeket az évtizedeket, pedagógiai működését. A tanítványait tiszteli és szereti, s ugyanezt kapja vissza – fogalmazott egykori kollégájáról Fülöp Lajos.
Czinder Péter, aki tanítványa volt Vályi-Nagy Károlynak, az egykori testnevelésórákat felidézve úgy fogalmazott: szakmailag tökéletesek voltak, s ennél többek is.
– Olyan attitűdöt alakított ki, hogy muszáj volt megcsinálni, amit kért. A férfiasságunk fokmérője volt, hogy tudjuk teljesíteni az elvárásait – emlékezett vissza.
Az ünnepelt arról beszélt: nehéz volt elfogadnia, hogy róla nevezik el a tornatermet, mint fogalmazott, sok álmatlan éjszakát – és napot is -okozott számára a hír.
– A sok visszajelzés azonban meggyőzött: nincs más út. Köszönöm mindenkinek – mondta mosolyogva.
Beszélt arról is: a testnevelési főiskolán mindent megtanultak, kitűnő tanároktól, csak egyet nem: a tárgyi feltételek hiányát. Ezzel évtizedeken át meg kellett birkózni, mindig javítani a helyzeten a lehetőségek szerint, de minden lehetőséget megragadva.
A köszöntések sorát Vályi-Nagy Csilla folytatta, aki hangsúlyozta: édesapja példája nyomán vált maga is testnevelővé, s az úton együtt haladtak.
– Az úton számomra voltál edző, testnevelő, kolléga – s mindvégig apukám – fordult az ünnepelthez lánya.
Az ünnepséget a gimnázium diákjainak műsora valamint a nagyrédei vívók bemutatója színesítette, majd az ünnepelt tiszteletére adott fogadáson dr. Fejes András mondott pohárköszöntőt, melyben arról beszélt: diákéveire úgy emlékszik, hogy a sport és a tanulás volt a legnagyobb szórakozási lehetőségük, s kitűnő tanáraik voltak.
Emlékeztetett rá: sok „legendás” pedagógust azért diákként gúnynéven emlegettek, de bárhogy kutat az emlékeiben, az akkor fiatalként a gimnáziumban dolgozó Vályi-Nagy Károlynak nem volt gúnyneve. Bizonyosan nem véletlenül – tette hozzá.
Forrás: www.gyongyos.hu
