Az Ízek Tanodájában kedd délelőtt nagy a sürgés-forgás. A hevesi szakképző iskola kilencedikesei épp almás lepényt készítenek. A szakoktató instrukcióitól és az édes illatoktól sem mentes konyhában reggel nyolc órától dolgoznak lázasan a fiatalok. A jövőheti szintvizsgájukra készülnek ugyanis – tudom meg Nagy Zoltántól, aki a helyiséget üzemelteti és amellett, hogy a leendő szakácsoknak, cukrászoknak gyakorlati helyet biztosít itt, az Eszterházy Károly Egyetem Gazdaságtudományi Intézet Turizmus Tanszékének oktatója, főzőtanfolyamokat is szervez és felnőttoktatásban is tevékenykedik. Azt állítja „lasszóval kell fogni” a jól képzett és tapasztalt vendéglátós szakmunkásokat.
– Képzés pedig van bőven a megyében, négy helyszínen is oktatják a fiatalokat, Egerben, Gyöngyösön, Hevesen, Lőrinciben is tanulhatnak szakácsnak, cukrásznak, felszolgálónak… A képzőhely viszont kevés, ami azért nagy baj, mert nem tudnak megfelelő tapasztalatot szerezni ezek a tanulók. Az idény pedig még csak most kezdődik a vendéglátásban, sok diákot lehetne már most foglalkoztatni, hogy később saját munkavállalójukként ott maradjanak a gyakorlati helyen, hiszen a munkáltató már „lefoglalhatja” a neki tetsző és szerinte tehetséges fiatalt, mert bármikor eljöhet egy-egy szintvizsgára, megnézheti a fiatalokat, munkát is ajánlhat számukra – magyarázza a királyi főszakács.
Aki hiányszakma tanulására adja a fejét, már középiskolásként is szép pénzt kereshet, miközben a konyhapultok közt sétálva szemre vehetők a fiatalok süteményei. A tizenhat tanulóból mindössze három fiú tanul cukrásznak ebben az osztályban.
Pusoma Melinda szerint nem nehéz az almás lepényt elkészíteni, de van néhány olyan fontos munkafolyamat, amelyet nem szabad elrontani.
– Itt figyelni kell a zsiradékra és nem szabad túlgyúrni sem – hívja fel a figyelmet. Elárulja azt is, szeret otthon sütögetni, ezért is gondolta hogy cukrásznak tanul, bár még nem tudja hol fog tudni elhelyezkedni, hisz Hevesen, ahol él, mindössze egy kis cukrászda üzemel. Horváth Patrícia Fanni is készségesen megmutatja a készülő édességet, ő egyáltalán nem tudott sütni, azért akart cukrász lenni, hogy mindenféle süteményt el tudjon majd készíteni.
A terem végében az utolsó pultnál Rátz Attila dolgozik:
– Édesanyámnak gyakran segítek otthon és tetszik a sütés-főzés. Készítettünk már közösen fánkot, kakaós csigát is, sajtospogácsát is – mondja. Már majdnem a sütőbe kerül Attila lepénye, amikor kiderül a fahéj kimaradt az almás töltelékből.
– A higiénia és a pontosság nagyon fontos. Tudomásul kell venni a vendéglátósszakma nem könnyű. Akkor dolgoznak a legtöbbet, mikor mások pihennek. A hétvége, az ünnepnap számukra munkával telik. Kevesen is maradnak a szakmában, mert azt gondolják, kezdőként is több százezer forintot vihetnek majd haza. Gyakornokokként is megkeresik a minibálbért, de a jobb fizetések reményében sokan mennek külföldre is – mondja. Hozzáteszi: a másik gond, hogy a munkaadók egyből képzett munkavállalókat szeretnének. – Itt kellene megtalálni a közös hangot. Talán egy tanulófelelős egy-egy munkahelyen megoldást jelenthetne, hisz ezek a gyerekek még lelkesek, a saját elvárásaiknak megfelelően lehetne őket formálni.
Közben már néhány almás lepény elkészül. Jöhet a pontos recept leírása, a hibák megbeszélése és a jövő heti terv ismertetése. Megtudom, hogy a szintvizsgára négyféle süteményt kell tökéletesen elkészíteniük. Az almás lepény mellett, a sajtos képviselőfánk, a briós és a Rotschild-piskóta is a szerepel majd a tételek közt.
Forrás: www.heol.hu
