Az évszázad legenyhébb hetével kezdődött az új esztendő. Rügyeznek az orgonák, virágba borult az aranyeső, kinyílt a hóvirág.
A 98 esztendős Bálint György sem látott még ilyet, pedig végigélte csaknem az egész XX. századot, életén többször is átgázolt a történelem: a nyilasok internálták, megszökött a koncentrációs táborból, mindenkit elveszített a világháborúban, Rákosiék kuláknak bélyegezték és elvették a földjét, végül kertészmérnökként sikeres állami gazdaságokat irányított, egyetemen tanított, főszerkesztője volt a Kertészet és Szőlészet magazinnak, időskorára pedig ő lett az ország Bálint gazdája. Most mégis csodálkozik a virágba borult budapesti kis kertjén.
Aggódik a becsapott növényekért?
Bálint György: Nem, mert az időjárás csak a korai növényeket ébresztette fel, amelyek a talaj felszínén gyökereznek. A mélyebb rétegek hidegek, a gyümölcsfáim rügyei is ugyanolyanok, mint decemberben voltak. A naptárban a tél kétharmad része még hátravan, lesz még itt tél. Engem most sokkal inkább megviselnek ezek a frontok, mint a fáimat, pedig ezelőtt sosem voltam érzékeny az időjárásra. Valamelyik nap is gyenge voltam, a feleségem körülaggódott, hogy mi bajom lehet. Aztán másnapra elmúlt. Úgy látszik, ez is az öregséggel jár. Mint ahogy az is, hogy az ember bizonyos képességei gyengülnek, én például rosszul hallok és nehezen mozgok.
Mégis nagyon fitt! Hallom a feleségétől, rendszeresen sok száz kilométert utazik, előadásokat tart.
Bálint gazda: Morgolódik is miatta eleget, nagyon félt, szerinte többet kellene pihennem. De én úgy vagyok, addig érdemes és lehet élni, amíg az ember tud alkotni. Egy előadás, amivel hasznos tudást adok másoknak, ugyanilyen. Örömet szerez, ha az emberek eljönnek, és megválaszolom a kérdéseiket. Nem tudnék tétlenül létezni, nem tudom, mit jelent unatkozni.
Naponta több órát internetezik, 400 ezren követik Gyuri bácsit a Facebookon. Ön is követi a híreket? Mit tart az ország legnagyobb problémájának?
Bálint gazda: Se tengerünk, se olajunk, se turistacsalogató magas hegyeink, se gyémántbányáink nincsenek, van viszont termőföldünk, mezőgazdasági múltunk, mégsem használjuk ki az ebben rejlő lehetőségeket. Az ötvenes évek óta egy politikai rendszer sem ismerte fel. Rákosiék a kollektivizálást és az iparosítást erőltették. Majd mire az állami gazdaságok elkezdtek óriási jövedelmet hozni, jött a rendszerváltás, és eltűntek. A vidéki emberek évtizedek alatt megszerezték, ami addig csak a városiak kiváltsága volt, a nyugdíjat, a fizetett szabadságot, orvosi ellátást, most pedig sok szép falusi házban két öregember ül a sparhelt mellett, nincs disznó, tehén, még baromfi sem.
– A régen virágzó alföldi kisvárosok kiürültek, a fiatalok elmentek, sokan külföldre. Így nincs és nem lesz ott élet. De meg lehetne fordítani, ha hozzáértő emberek vennék kézbe a mezőgazdaság irányítását, akik például felismerik a háztáji gazdaságok jelentőségét. Vagy épp azt, hogy a géntechnológia nem ellenségünk, hanem olyan vívmány, ami előbbre viszi az emberiséget. De Magyarországon tilos génmódosított növényeket vetni, míg a szomszédos Romániában, Bulgáriában szabad, és ott 2-3 tonnával nagyobb termésátlagot hoz hektáronként a kukorica. Nem szabadna elvenni ezt a hozamot a magyar gazdáktól.
Sokan aggódnak a génmódosított élelmiszerekben rejlő veszélyek miatt.
Bálint gazda: Százötven éve pedig még többen sértésnek vették és tagadták Darwin tanait. Másfél évszázad alatt elfogadták az emberek, hogy az élet sok millió év alatt kialakult folyamat. Remélem, a géntechnika elfogadása nem tart ennyi ideig, mert erre nincs annyi időnk, nem állíthatjuk meg a fejlődést. Most több mint 7 milliárd ember él a földön, 2050-re 10 milliárdan leszünk. Ezeknek a tömegeknek is enniük kell, de bolygónk nem lesz nagyobb. A géntechnikával többet és jobban termelhetünk. Az ember amúgy is olyan, hogy mindig jobbra törekszik. Az én ifjúságomban öröm volt, ha a karéj kenyérre jutott szalonna, hagyma. Ma már legyen sertéspástétom is! Közben pedig a borsodi falvakban sokfelé a gyerekek csak az iskolában kapnak meleg ételt. Nem lehet lemondani a géntechnikáról!
Ehhez törvényt kellene módosítani. Ön 4 évig az SZDSZ parlamenti képviselője volt. Visszatérne a politikába?
Bálint gazda: Nem. Annak idején nagyon hamar rájöttem, hogy nem az én világom, csalódtam a politizálásban. Jobbá akartam tenni a világot, segíteni azokon, akik segítségre szorulnak, de nem szívesen emlékszem vissza a parlamenti évekre.
Hívták?
Bálint gazda: Karácsony Gergely keresett nemrég, hogy szükség lenne a tanácsaimra. Mondtam: én itt már csak vendég vagyok. Nincsenek meg a velem egykorú barátok sem, mindenki fiatalabb nálam. Elszomorítanak a halálhírek. Persze a halál az élet része: mi, élő emberek is elmúlunk. Nincs ebben semmi rossz, nincs is halálfélelmem.
Az Ablakban vált ismertté
Gyöngyösön született 1919. jú-lius 28-án. 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett Budapesten. Zsidó származása miatt 1942-ben behívták munkaszolgálatra, koncentrációs táborba került, 1945-ben szabadult. A holokauszt során egy testvérét kivéve teljes családját kiirtották. Hazatért családi birtokára, végül a kommunisták a földjét elvették. 1949-ben mezőgazdasági mérnökként diplomázott. Dolgozott többek között a Földművelésügyi Minisztériumban, a Kertészeti Kutatóintézetben és vezetőként állami gazdaságokban. A Kertészet és Szőlészet főszerkesztője is volt. Legtöbben az Ablak című heti tévéműsorból ismerik Bálint gazdaként. 1994–98 között az SZDSZ képviselője volt. Fia Bálint János, aki szintén kertészmérnökként végzett és dolgozik.
Forrás: www.blikk.hu