A mai napon kaptunk egy érzelmekkel átitatott levelet, melyet úgy döntöttünk, hogy változtatás nélkül közlünk, mert úgy gondoljuk, hasznos dolog lehet effajta tükröt állítani az elmúlt évek történésinek vagy inkább nem történéseinek. Mi gyöngyösi lakosként átérezzük a levél mondanivalóját, természetesen hangsúlyozva, hogy ez egy vélemény, amivel lehet egyet érteni és egyet nem érteni. Jöjjön a levél, változtatás nélkül.
„Tisztelt Horváth László!
A múlt hét csütörtökön megjelent Facebook írása sarkallt arra, hogy tollat ragadjak. Az írásából is az egyik mondata volt, ami kiváltotta belőlem, hogy nyilvánosan kifejtsem önnek szerény véleményem, állampolgári jogon. Horváth úr, ön szerint az utak felújítása, a nyugati út terv szerint „zajlása” (nem tudom mit ért ez alatt), a belterületi utak kivitelezőjének kiválasztása és az, hogy önök döntöttek egy újabb elkerülő út (északi) valamikor megépítéséről egy valóra vált, évtizedes álom lenne? Ön valóban ennyire tart minket, gyöngyösieket? Álmodozóknak?
Nos, ez a mondata, hogy „évtizedes álmok válnak valóra Gyöngyösön”, varázsütésre felébresztett. Elárulom önnek, szerény életem során rengeteg álmom volt. Volt, ami megvalósult, volt, ami nem, de nem szerepelt köztük az, hogy használható úton autózhassak szülővárosomban. Ez számomra a befizetett adóimból eredő elvárás. Hosszú évtizedek alatt, rendes állampolgárként fizettem a nagy kalapba, ahogy sokan mások. Különböző jogcímeken levonták tőlem a fizetésem jelentős részét, a munkaadómat is megsarcolták. Ha vettem valamit, ha megtankoltam az autómat, megfizettem az áfát és a különféle adókat (jövedéki meg ki tudja miféle adókat). Fizettem mindenért, mint ahogy mindenki. Rokonom dolgozott az önkormányzatnál, ezért tudom, hogy az adók hova kerülnek és hogy ki miért felelős, tehát én nem eszem meg azt, hogy erről az önkormányzat tehet. Gyöngyösiként fizettem és fizetek mindenért már évtizedek óta, de ezek alatt az évtizedek alatt nem álmodoztam olyan dolgokról, amiket azt hiszem joggal várhatnék el önöktől, politikusoktól. Önök politikusok elméletileg a köz szolgálatára esküdtek fel, nem arra, hogy teletömjék a zsebüket. Olyan korrupt a rendszer, hogy ennél korruptabb már nem is lehetne. Mi Gyöngyösiek mit is kaptunk a pénzünkért? Mit kapott Gyöngyös azóta, hogy önök döntenek szeretett városom fejlődéséről. Az ön pártjának politikusai és szimpatizánsai állandóan azt hajtják, hogy Gyöngyös nem fejlődött, közben pedig ez a kritika pont önöket illeti. Ön és elődje semmit nem tett értünk, de már megint itt kuncsorog a szavazatunkért. Bizalmat kér, amikor már oly sokszor becsapott minket. Teljesen hülyének vagyunk nézve. Tudja, felőlem akármit is építhetnek, akármit is újíthatnak, rám ne számítsanak.
Mondjon már néhányat az ön hét éves munkájának eredményeiből. Maga lejáratással és újabb ígéretekkel kampányol, mert eredményeivel itt nem tud, hiszen az nincsen. Maguk feldúlják a várost, elhintik a gyűlölet magvait, majd folyamatosan locsolják a propaganda sajtótermékeiken keresztül. Legtöbbünknek már nagyon elege van ebből! Elég!
Az ön előtt képviselősködő pártársa Balázs József is csak ígérgetett. Ön 2018-ban megígérte, hogy kivonulnak a gépek és befejezik a nyugati elkerülő utat. Lett belőle valami? Igazat mondott? Most meg álmok valóra válásáról beszél!
Az álmokkal szemben a valóság az, hogy önök folyamatosan büntették ezt a várost. Persze tudjuk, hogy oda adnak szívesen, ahol a település vezetői cinkosként szemet hunynak afölött, hogy egy fejlesztés dupla annyiba kerül, mert le kell húzni a sápot is. Elég csak Egert és Hatvant nézni. Milliárdos korrupciós ügyek, horror áron elkészült piacok és sorolhatnám. A sok kis falu is csak akkor fejlődik, ha behódolnak…
Tudja mi az én évtizedes álmom? Az, hogy legyen már végre tisztesség a politikában, de ezt önökről már feltételezni sem tudom.
Egy gyöngyösi, a sok közül”
Íme a levélben említett Facebook poszt. Érdekesség, hogy miközben kerestük, észre vettük, hogy a témával kapcsolatban ma is megjelent egy bejegyzés Horváth László közösségi oldalán, melyben már „évtizedes tervek” szerepelnek. Valószínűleg nem csak olvasónk érezte ezt a kifejezést, fogalmazzunk úgy, kissé szerencsétlennek.
