Kezdőlap A nap képe A polgármester eddig nem ismert részleteket is elárult az oltással kapcsolatban-interjú Hiesz...

A polgármester eddig nem ismert részleteket is elárult az oltással kapcsolatban-interjú Hiesz Györggyel

560
0
Fotó / Gyöngyösi TV

Pénteken jelent meg Gyöngyös Város Információs Portálján egy Hiesz Györggyel készült interjú, melyben a polgármester eddig nem ismert részleteket is elárult az oltással kapcsolatban. A városvezető úgy érzi, túl nagy árat fizetett azért, hogy soron kívül elfogadta a covid-elleni oltást. Tisztességes emberi gesztusnak tartja, hogy a kórházban nem dobták ki a fölöslegesen feltört vakcinákat. Az pedig, hogy ebből az oltóanyagból ő is kapott, csak a betöltött pozíciója miatt volt fontos a politikának és a kormánypárti sajtónak. Az interjút változtatás nélkül közöljük.

– Mi volt az első gondolata, amikor felhívták a gyöngyösi kórházból, hogy beoltathatja magát?

– Nem is én kaptam a hívást. A feleségemet érte el a kórház vezetése, mert az én telefonom le volt némítva. Az első gondolatom az volt, hogy beszélek a háziorvosommal, mert kíváncsi voltam a véleményére. Fel is hívtam, szakmai véleményével megnyugtatott, és azt javasolta, oltassam be magam. Akkor, abban a helyzetben, a döntésre szolgáló egy órában lehetetlen lett volna minden következményt végig gondolni. A kórház egyik vezetőjétől kaptam a lehetőséget, a hívást az oltásra, mondván, hogy sok vakcina megmaradt, amit egyébként is fel kellene használni. Amennyiben nem adják be senkinek, akkor pedig ki kellene dobni a kukába. Ez egy olyan egyértelmű biztatás volt, ami miatt nemhogy az oltási protokoll, de még az sem fordult meg a fejemben, hogy én még nem is regisztráltam az oltásra.

Polgármesterként nem vagyok abban a helyzetben, hogy önkéntes karanténba vonuljak a feleségemmel. Már csak a munkámnál fogva sem tehetem meg, hogy hetekre, hónapokra, vagy akár egy évre elbújok a világ elől, amíg csillapodik a vírus. Ugyanúgy teszem a dolgomat a járvány kirobbanása óta, ahogy tettem előtte is, a város érdekében. Nem féltem soha közösségbe menni. Amikor az oltást elfogadtam, úgy gondoltam, a vakcina által immunis leszek, tovább dolgozhatom, és még annyira sem kell óvatosnak lennem, mint amilyen most vagyok.

– Az oltási lehetőséget csak önnek ajánlották fel?

– Nem, a feleségemnek is. De mi nem kérdeztük, hogy kinek szólnak még. Volt egy óránk a nejemmel, amikor eldönthettük, mit csináljunk. Igaz, korábban már elhatároztuk, hogy beoltatjuk magunkat, a feleségem regisztrált is.

– Mielőtt beoltották, a kórházban sem kérdezett meg senkit arról, hogy miért éppen önöket hívták be?

– Nem. A kórházban kijelölt oltóponton kitöltöttünk egy kérdőívet, amely az egészségi állapotunkra vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Meg sem fordult a fejemben, hogy kinek a felelőssége kellene, hogy legyen, hogy akkor éppen kit oltanak be. Egyben biztos vagyok, nem az enyém. Én nem mondhatom azt, hogy helyettem oltsák be valamelyik idős polgárunkat, mint azt tanácsolta Horváth László országgyűlési képviselő. Nem jelölhetek ki magam helyett senkit, mert nincs jogom megítélni, hogy ki következne a sorban, vagy kinek milyen az egészségi állapota, és őt be lehet-e oltani.

– Az ön oltása körül kialakult polémia arra utal, valójában senki nem tudta, mi legyen a megmaradt vakcinákkal.

– Véleményem szerint úgy kezdődött el az egészségügyi, majd a szociális dolgozók oltása január elején, hogy tisztázatlan maradt, mi lesz a megmaradó vakcinák sorsa. Csupán január 29-én jött az első arra vonatkozó utasítás, hogy mit kell tenni, ha több oltóanyag megmarad.

– Ez a megoldatlan helyzet pedig számos félreértésre adott okot még az újságírók körében is. Volt, aki azt állította, visszaélt a pozíciójával.

– Ez nem félreértés volt a részükről! Nevezzük nevén, szándékosan hazudtak, csúsztattak. Az volt az első nagy csúsztatás, amikor néhány sajtóorgánum azt állította, hogy hivatali pozíciómmal visszaélve kikényszerítettem az oltást. Szó sem volt kényszerítésről. Tény, hogy beoltottak, de az képtelenség, hogy én betörtem az oltópontra, és kikényszerítettem az oltást. Nem akarok és nem is tudok visszaélni a pozíciómmal, hiszen a kórház már csaknem tíz éve nincs önkormányzati tulajdonban, államosították. A vezetés teljesen kicserélődött, ráadásul a főigazgatója fideszes, ha már az erőviszonyoknál tartunk. Vajon, ha valaki más kapna egy hasonló telefonhívást egy kórházi főorvostól vagy a háziorvosától, és nem oltásellenes, hogyan cselekedne? Beoltatná magát? Ha igen, az nem a laikus oltakozó felelőssége. Hacsak valóban ki nem kényszeríti, hogy őt oltsák be, de ez abszurd. Több sajtóorgánum meg sem hallgatott, vagy ha igen, csúsztatásokkal teli híreket közölt. De nem csak az én szavaimat forgatták ki, hanem a két gyöngyösi alpolgármester korrekt nyilatkozatát is.

– Az érvek és ellenérvek között többször elhangzott már a Covid-elleni vakcina eltarthatósága. Ön tudott erről valamit, mielőtt beoltották?

– Ez például egy másik csúsztatás, ami az én esetemmel kapcsolatban elhangzott. Igaz, a témában megszólaltatott dr. Szlávik János elmondta, hogy a vakcina újra lehűthető, de a főorvos arra nem tért ki, hogy ez csak abban az esetben igaz, ha a mínusz 68-70 fokról kivett vakcinát nem bontják fel. Ebben az esetben 4-5 napig, 5 fokon valóban még tárolható az oltóanyag. Ám, ha a vakcinát feltörik, és felszívják, mint ahogy történt a mi esetünkben is, akkor az oltóanyag már nem tárolható. A minket felhívó kórházi vezető elmondta, hogy a parádi idősotthonban tervezett oltáshoz jóval több vakcina érkezett, mint amennyit fel tudtak használni, és több vakcinát is felszívtak, hogy gyorsítsák az oltást. Ezt a vakcinát pedig hat órán belül fel kell használni. Én ilyen felszívott vakcinára lettem hívva, mint nagyon sok más ember is, aki még rajtam kívül még ott volt a soron kívüli oltáson.

– Ismerte őket?

– Nem mindenkit, de a legtöbbjüket ismertem. Magánemberként még beszélgettünk is néhányukkal, érdeklődtünk egymástól, ki hogy van, mi újság van velük, a családjukkal, hiszen sokuk jó ismerősöm. Volt ott fogorvos a feleségével, nagyvállalkozó egykori önkormányzati-dolgozó feleségével, akik már nyugdíjasok, egy gyöngyösi cégvezető intézményvezető feleségével, a megyei hírlap külsős munkatársa és felesége, a vezetéshez közeli kórházi dolgozó férje, egykori televízióvezető, gyógyszerészek, köztök olyanok is, akik nálunk legalább tíz-tizenöt évvel fiatalabbak voltak. Tudtommal néhányukat a háziorvosuk, illetve a kórház vezetése sokkal korábban értesíthette, mint minket, mert ők már a kitöltött és kinyomtatott kérdőívvel jöttek, amit elektronikusan kaphattak meg. Ez is azt bizonyítja, hogy nem éltem vissza semmiféle hatalommal és nem kényszerítettem ki semmit. Aki ott volt velem együtt, mindenféle korú, foglalkozású civil ember, többen a házastársukkal, őket az ügyben soha senki nem kérdezte. Ahogy nem kérdezik meg, vagy ha igen, akkor nincs válasz a kórház vezetésétől arra, hogy mi alapján választották ki, hogy kiket oltanak be soron kívül. Csupán engem és két másik civil embert hoztak hírbe. Én közszereplő vagyok, de a másik két ember nem, ennek ellenére semmivel nem törődve, adataikat, nevüket kiadva, szenzitív adatokat hoztak nyilvánosságra velük kapcsolatban.

– Tudja, ki szivárogtathatta ki az információkat, és miért?

– Az ok egyértelműen politikai, szépen össze lehet rakni a mozaikokat. Január 9-én beoltottak, a gyöngyösi közvélemény néhány nappal később már suttogott róla. Január 14-én már a helyi Fidesz-frakció egyik tagja is beszélt az oltásomról az egyik alpolgármesteremnek. Ezután két hétig hallgattak a dologról… Vajon miért, ha egyesek szerint bűnt követtem el? Mi más lehetett a szándék, ha nem politikai időzítés? A január 22-ei, pénteki kormányt bíráló megnyilvánulásom után zúdult rám a gyűlölet. Politikai éle volt annak is, amikor azt állították, hogy megvádoltam a helyi fideszeseket, hogy ők is beoltatták magukat. Én soha, sehol nem mondtam ezt.

– Nem gondolt arra, hogy az oltás után önként a nyilvánosság elé áll?

– Utólag úgy gondolom, ezt kellett volna tennem, persze, ha tudtam volna, milyen ügy kerekedik az oltásból, ez lett volna a helyes, de ez akkor eszembe sem jutott. Amikor az ember orvosi kezelésre vagy vizsgálatra megy, nem szokta azt bejelenti a nagy nyilvánosság előtt. Még akkor sem, ha egy városvezető élete sokszor nyitott könyv. A közvetlen környezetem, sok képviselőtársam tudott az oltásról, és nem éreztem fontosnak, hogy szélesebb körben bejelentsem, mi is történt velem. Az oltás után néhány nappal azonban megfordult a fejemben, hogy vajon jól tettem vagy sem, hogy elfogadtam a vakcinát. Ekkor kezdték már a sajtóban boncolgatni, hogy vajon mi legyen a sorsa a maradék vakcinának, hiszen semmiféle erre vonatkozó protokollt nem dolgoztak még ki. Az oltásunk után közvetlenül egy sajtókérdésre Müller Cecília még azt a választ adta, reméli, hogy nem dobják ki a vakcinákat. Vagyis konkrét felhasználási utasítás helyett ő is csak egy általános választ adott. A megmaradt vakcinák sorsát csupán január utolsó napjaiban szabályozták le. Ezért pedig néhányan súlyos árat fizettünk… Feltételezem, hogy sok olyan probléma kerül majd elő az oltással kapcsolatban, ami komoly szervezetlenségre utal.

– Utólag sem érzi úgy, hogy csapdát állítottak önnek?

– Van, aki szerint szándékosan tőrbe csaltak. Erről én nem vagyok meggyőződve, de az biztos, hogy a szivárogtatás a kórházból indult el. Nem feltételezem, hogy a kórház vezetése szándékosan csapdát állított volna nekem. Tisztességes emberi gesztusnak tartottam és nem összeesküvésnek, hogy nem dobták ki a vakcinákat. Hogy azt én kaptam meg vagy valaki más, csak a pozícióm miatt fontos. Ha nem lennék polgármester, ügy sem lett volna belőle. Éppen ezért biztos, az oltakozásomból a politika csinált ügyet, és a sajtó egy hétig gyakorlatilag feltörölte velem a padlót. Velem foglalkozott minden kormánypárti média, többségük szándékosan adott tovább hazug állításokat, vagy szándékosan forgatta ki a szavaimat.

– Miért nem kérték a feleségével a második vakcinát? A teljes covid-elleni védettséghez szükség lett volna rá.

– Nem akartunk további meghurcoltatást. Állítólag az első oltás is ad 50-70 százalékos védettséget, de a hatását pontosan még senki nem ismeri. Voltak, akik arra kapacitáltak, adassam be a második oltást is, hogy ne vesszen el a vakcina. Tudtommal elveszett vakcina nincs, mert minden alkalommal ugyanazt a két egyforma vakcinát adják be. Amit nem kaptunk meg, mert nem mentünk el a második oltásra, azt valakiknek beadták első oltásként.

– Vajon, ha január 9-én nemet mondott volna, akkor is ugyanígy szétcincálják a döntése miatt?
– Ez tipikusan az az eset, hogy az is baj, ha van rajtam sapka, és az is, ha nincs. Amennyiben nem kérem az oltást, akkor nyilván azt mondták volna, hogy oltásellenes vagyok, mint általában a baloldal. Pedig ez nem igaz, hiszen egyaránt van minden oldalon oltáspárti és bizonytalan is. De a legnagyobb bizonytalanságot épp a tisztázatlan helyzetekből és a kommunikáció hiányából adódó helyzetek okozzák. Nem csoda, hogy a lakosságnak mindössze a 30 százaléka akarja beoltatni magát.

– Miért érezte úgy, hogy bocsánatot kell kérnie, amiért megkapta az oltást?

– Politikusként így kellett tennem, hiszen az emberek bizalmából lettem polgármester. Én soha nem kértem, hogy kivételezzenek velem, sőt nagyon zavar, ha ezt tapasztalom. Azért kértem bocsánatot, mert lehet, hogy valaki úgy érzi, elvettem előle az oltást, valakit megbántottam azzal, hogy beadattam a vakcinát. Ha magánemberként kaptam volna meg soron kívül az oltást, biztos, hogy nem kértem volna bocsánatot.

– Megviselte az ön ellen irányuló politikai és sajtóhadjárat?

– Több mint húsz éve vagyok közszereplő, sok mindent megéltem, de azt, hogy egyes médiumok, valamint a közösségi oldalak és bérkommentelői olyan embert semmibe vevő, alpári stílusban gyalázkodjanak, ahogy azt velem kapcsolatban tették, még nem tapasztaltam. Megdöbbentett, hogy ilyen előfordulhat. A fenyegetések, az átkozódások emberileg nagyon rosszul esnek még akkor is, ha már lelkileg megedződtem annyira, hogy túl tegyem magam ezeken. A legnagyobb fájdalmam az, hogy akikkel együtt oltakoztam, közülük egyikük sem szólalt meg, nem hívott fel telefonon, és eszükbe sem jutott kiadni akár egy közös nyilatkozatot arról, hogy ők is ugyanazt „követték el”, mint én. Őket is hívták, és ők is elfogadták az oltást, de nem előnyökért, nem kiváltságból, ahogy én sem… Emberileg jó érzéssel töltött volna el, ha a velem együtt oltakozó közösségben – vagy legalább az egyikükben – van annyi civil kurázsi, annyi erő, hogy kiállnak, és azt elmondják, az ellenem folytatott támadás igaztalan és aljas. Ennek hiánya emberileg sokkal jobban zavar, mint az a sok mocskolódó üzenet és megjegyzés, amit kaptam, hiszen többükkel sok éves, sőt évtizedes munka- vagy emberi kapcsolatom van. Közülük bárkit is úgy meghurcoltak, megvádoltak volna, mint engem, biztos, hogy kiállok mellette, hiszen egyikünk sem betolakodóként érkezett a kórházba, hogy kikényszerítsük az oltást.

– Volt, aki az oltakozása miatt börtönnel fenyegette, volt, aki lemondásra szólította fel, és akadt, aki fel is jelentette. Mennyire érzi mindezt jogosnak?

– Egyáltalán nem, mert nem követtem el semmiféle bűnt, nem sértettem törvényt. Valóban van egy feljelentés ellenem, hivatali visszaélés gyanújával, ami nem túl kellemes. De az állításaimat igazolni tudom, és majd akkor újra elmondom a tényeket. Remélem, lehet még bízni a magyar igazságszolgáltatásban.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét