Megkapják a patai romák a kártérítést! Jogszerű döntés született, a pénzt a független magyar bíróság megítélte, a Kúria helyben hagyta. Győzött az igazság?
Mielőtt bárki is rávágná a választ, legyen az igen vagy nem, nézzünk kicsit a dolgok mögé! Az integrált oktatás, mint kötelező kényszer, magában hordozza a konfliktusok kialakulását. Ez már nem kérdés, az élet bizonyította. Az erőltetett, minden szempont elé helyezett integráció csődöt mondott. A társadalmi integráció egyenlő jogokat és lehetőségeket jelent minden emberi lény számára, de a jogok mellett más szempontok is léteznek, mint például a kötelezettségek.
Ezzel szemben az integráció Magyarországon szinte kizárólag etnikai kérdéssé vált. Az integrációs ügyekkel az a legnagyobb baj, hogy nemzetiségi alapon közelítik meg a közösség problémáját és elhomályosítanak minden más fontos szempontot. Ideje figyelembe venni, az integráció nem állhat mindenek felett. Tény, hogy saját szemszögéből nézve mindenkinek lehet némi igaza, de…
Ma Magyarországon több száz kistelepülésen szinte már csak romák élnek. Ahol még élnek is páran magyarok, azok jellemzően idősek, így tehát ezeken a településeken eleve nem valósulhat meg az ún. integrált oktatás.
Gyöngyöspata egy többségében magyarok által lakott település, ennek ellenére manapság a helyi Nekcsei Demeter Általános Iskolába szinte csak roma tanulók járnak. Az iskolában a diákok összetétele odáig jutott, hogy mára már semmilyen lehetőség nem maradt az roma gyermekek integrációjára, ugyanis nem maradt magyar gyermek. Hogy következhetett ez be? Menjünk vissza egy kicsit az időben.
A gyöngyöspatai kártérítési ügy, arról szólt, hogy a roma diákokat 2003 és 2017 között elvileg szegregáltan tanították. A 2002-2006 között hivatalban lévő, Magyar Bálint miniszter vezette SZDSZ-es oktatási tárca 2003-ban beterjesztette első törvénymódosításait, elkezdődött az integrációs program.
Akkoriban az ún. gyógypedagógiai beiskolázás aránya itthon önmagában is magas volt. Míg az Európai Unióban a tanulók mintegy 2,5-3 százalékát minősítették értelmi fogyatékosnak, Magyarországon 2003-ban ez az arány 5,3 százalékos volt. Az általános iskolás roma tanulók 20-22 százaléka, minden ötödik, gyógypedagógiai, speciális osztályokba vagy iskolákba járt. Ezt a jelenséget nevezték „mesterséges elkülönítésnek”. Ennek a folyamatnak azonban már ekkor is több évtizedes előzménye volt. A roma népesség felzárkóztatásáról szóló 1961-es MSZMP-határozat nagy hangsúlyt fektetett a roma gyerekek iskoláztatására. Az 1962-es minisztériumi utasítás pedig ösztönözte cigány osztályok megszervezését, azonban ezekről már a 70-es évektől kiderült, hogy tarthatatlanok. 1984-ben ismerték el hivatalosan is a szisztéma kudarcát, és elkezdődött, a cigány osztályok felszámolása Ennek hatására „új alternatívaként” megemelkedett a cigány diákok gyógypedagógiai beiskolázása. Az iskolák és a helyi oktatásirányítók így „védekeztek” a roma diákok beáramlása ellen. Bár a roma gyerekek tömeges gyógypedagógiai beiskolázásának szakmai tarthatatlanságát már az 1970-es évek végén lefolytatott vizsgálatok igazolták, kész volt a helyzet igazolásának érvrendszere, megalkották a „familiáris, illetve szociális fogyatékosság” fogalmát.
A liberális Oktatási Minisztérium ezzel szemben kimondta, hogy az iskolai esélyegyenlőségen javítani kell, az etnikai szegregáció pedig tűrhetetlen jelenség, amit meg kell fékezni. A tárca az integrációra és a szegregációt csökkentő intézkedésekre helyezte a hangsúlyt. A törvény megszületett, de nem megoldást hozott, hanem bírósági eljárásokat.
Szegregációs perre először 2005 őszén került sor, Miskolc önkormányzata ellen. A felperes akkor is az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány volt. A jogvédő szervezet kimondottan azzal a céllal jött létre, hogy oktatási diszkriminációs próbapereket indítson iskolafenntartó önkormányzatok ellen. A bíróság megállapította a szegregáció tényét és elmarasztalta az önkormányzatot. Azonban az etnikai szegregációt akkoriban sem egyszerűen az önkormányzatok „csinálták”. A szülők többségének, az iskolaválasztás során, a legfontosabb szempont a roma gyerekek aránya volt. Hogy ez napjainkban sincs másként, arra jó példa a gyöngyöspatai iskola.
Gyöngyöspatán, a 2011-ben indult szegregációs perek által indukált változtatások hatására a szülők elkezdték kivenni gyermekeiket a tanintézményből. Normális esetben minden szülő a lehető legjobbat akarja gyereke számára, és nem szereti, ha gyermekét bántalmazzák, leköpdösik, kirabolják, terrorizálják. Márpedig ilyen és ehhez hasonló esetek többször előfordultak a patai iskolában. Sőt, az intézmény tanárait is érték atrocitások. És itt jön az első tévút. Mit tettek a sértettek? A szülők kerülték a konfrontációt, nem fogtak össze, nem alakítottak pertársaságot, nem tüntettek, nem csináltak ügyet, csak csendben átíratták gyermekeiket olyan iskolákba, ahol atrocitások már nem érték őket. Ahová nem jártak nehezen kezelhető, megfelelő nevelés nélkül szocializálódó roma gyerekek. Jó döntés volt ez? Lehet, hogy az első pillanatban egyszerűbbnek tűnt, de hosszútávon ez sem jó megoldás. A sértett magyar családoktól ez a döntés sok-sok áldozatot, és egy teljesen más élethelyzetet kívánt. Nekik is jogukban állna, hogy a lakhelyükön, teljes biztonságban járathassák gyermekeiket iskolába, de az ő jogaikat senki nem védte. Sem a rendszer, sem civil szervezet és ők maguk sem. A csődöt mondó, minden áron erőltetett integráció feladásra késztette őket, a könnyebbnek tűnő utat választották. Gyermekeik biztonsága fontosabb szempont volt számukra, mint az antiszegregációs elveknek való megfelelés. Érthető!
Mi a helyzet a roma családokkal? Milyen felelősség terheli a cigányságot a probléma kialakulásában? Mindazok ellenére, ha egy gyermek, roma vagy sem, viselkedésével zavarja és hátráltatja az osztálytársait a tanulásban, kezelhetetlen, beilleszkedni képtelen, képességei és alulszocializáltsága alapján oktatása másfajta módszereket kíván, attól még feltétlen be kell tenni őt a többi gyerek közé? Mondván joga van az „integrált oktatáshoz”! Ha egy roma gyermek, higiéniailag nem megfelelő állapotban, nem megfelelő felszereléssel be akar menni egy iskola uszodájába, akkor azt megtehesse? Az uszoda higiénia szabályai és a többi gyermek érdekei nem fontosak? Ha az iskolákban a tanár, a szülők helyett, nevelni, fegyelmezni próbálja a gyermeket, akkor csapatostul kell rárontani a pedagógusra? Csakis a tanár lehet a hibás? Sok roma szülő szerint igen, és ez rossz üzenet a gyermekeik számára. A fegyelmezetlenség létjogosultságot kap, ami romboló hatással van a társadalmi normákra.
A megfélemlített tanárok sokszor „kénytelenek” elnézőbbnek lenni, kerülik a konfliktust. A cigány gyermek pedig félresiklik. Azt látja, azt tanulja, hogy az agresszió, a fenyítés működik, és mára olyan videók kerülnek napvilágra, ahol már maguk a roma diákok bántalmazzák a tanárokat. Nagyon beszédes volt az a riport videó, melyben nemrégiben egy patai „sértett roma szülő” szólalt meg. Az interjú alatt szobából előhúzódó gyermekek a háttérben gyakorlott karate mozdulatokkal „verekedtek”, eközben pedig az anyuka, szerepéből egy pillanatra ki nem esve nyilatkozott, mintha a világ legnormálisabb dolga lenne ez a viselkedés.
Ahogy a felnőtt társadalom tagjai között, a gyermekek között is vannak beilleszkedni képtelenek. A felnőttek esetén bűneikért, törvényszegéseikért a szabadságukkal is fizethetnek. A gyermekek esetében sem maradhatnak el a megfelelő lépések, esetenként komolyabb szankciók, mert különben egy degenerált társadalom fog létrejönni. A gyermekek fegyelmezése, nevelése kiemelten fontos, hiszen ők jelentik a jövőt. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor sajátos nevelés és egyedi módszerek nyújthatják a megoldást, de emellett fontos a családi háttér által kiváltott hátrányos helyzet felszámolása is. Látható, hogy az erőltetett integráció nem vezet eredményre! Gyöngyöspatán a helyi érintettek elmondása alapján nem a származásuk, hanem a viselkedésük és az iskolai teljesítményük miatt kerültek szeparált osztályokba a diákok. A helyzetből viszont etnikai ügyet csináltak. A jól teljesítő diákok alkotta osztályokban ugyanúgy voltak roma gyermekek, az arányokról nem az iskola tanárai tehettek, ők a többi diák érdekében hoztak szakmai döntéseket.
Integráció minden áron? Mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez tévút. Sok más szempont is létezik az integráció mellett. Az erőltetett, etnikai alapon nyugvó integráció minden esetben konfliktust szül. Vannak könnyebben és vannak nehezebben integrálható fiatalok. Az alapvető probléma nem a származás, hanem a viselkedés.
A felelősség azonban eloszlik. A döntési helyzetben lévő mindenkori kormányok a múltban folyamatosan csak hátráltak a cigány-magyar együttélés, illetve a roma kérdés problémái elől. A megoldást vagy az ahhoz való közelítést mind elmulasztották. A romák egészen napjainkig, csak a választások idejére „értékelődtek fel”. Ők jelentették az olcsón megvásárolható szavazatokat, melyekkel választásokat lehet eldönteni. Azon kívül, hogy a szegregációs törvényt megalkotta, a 2002-2006 között regnáló Medgyessy-, illetve az első Gyurcsány-kormány nem oldott meg semmit. Az ezt követő Gyurcsány kormány idején sem javult a helyzet, sőt. A 2010 előtti években romokban volt a közbiztonság, romák öltek magyarokat, magyarok öltek romákat.
Ez idő tájt kezdett politikailag megerősödni a Jobbik, mely a társadalmi és gazdasági problémák megoldására részletes programtervvel állt elő, többek között a roma kérdést illetően is. Utóbbival kapcsolatban voltak konkrét elképzeléseik, politikai vetélytársaik azonban inkább ráaggatták a rasszista címkét, mint hogy érdemi vita kezdődött volna a lehetséges megoldásokról. A közbiztonság javítása mellet elszámoltatást is ígértek. Az leromlott gazdasági állapotba került ország felvirágoztatását tűzték ki célul, kritizálták a Gyurcsány kormányt, a Fideszre viszont szinte partnerként tekintettek. Később azonban kiderült, hogy ez egyoldalú dolog volt részükről.
A Fidesz látva, hogy a Jobbik népszerűsége emelkedik, fokozatosan kisajátította párt kommunikációját, majd később programjuk egy részét is. Orbán Viktor tarolt 2010-ben. Senkire nem volt szükség a kormányalakításhoz, sőt, a Fidesz alkotmányozó többséget szerezett
A parlamentbe frissen bekerülő, magukat konstruktív ellenzékként aposztrofáló lelkes jobbikosok, Vona Gábor vezetésével sorra nyújtották be alaposan kidolgozott törvényjavaslataikat. Ezt a fideszes kétharmad az országgyűlésben rendre leszavazta, majd a kormánypártok kisebb átalakításokkal visszahozták azokat, és saját törvényjavaslatként benyújtva megszavazták. A cigánykérdésre vonatkozó elképzeléseket természetesen nem. Elindították inkább a Farkas Flórián és Hegedű Zsuzsa féle vonalat, amit eredménytelenség, botrány és korrupció követett. A Fidesz a közbiztonság helyzetét nem rendezte, illetve a beígért elszámoltatás is elmaradt. Helyette összerakott egy rendszert, a NER-t. Elszámoltatás helyett a korrupció erősödése lett a tendencia. A romák ügyét illetően sem volt ez másként, jó példa erre a fideszes Farkas Flórián által fémjelzett „Híd a munka világába” projekt is, mely az évek alatt csendben eltusolódott.
Eközben Gyöngyöspatán, 2011-ben, a katasztrofális állapotban lévő közbiztonság eredményeként, elviselhetetlenné vált az „őshonos magyarokkal” szembeni cigányterror. Elsősorban a betelepült cigányságnak köszönhetően. A zavaros helyzetben a falu politika csatatérré változott. Önkéntes polgárőr szervezet jelent meg a faluban, mely hatékonyan védte a helyieket. Mellettük feltűnt a sokak szerint kormányközeli kapcsolatokkal rendelkező, kétes hátterű Véderő Egylet is. Lemondott a polgármester, időközi választást tartottak, melynek köszönhetően a településnek jobbikos polgármestere lett.
Ezt követően a közbiztonságot terén hatalmas javulás következett be. Segített a belügyminisztérium is, rendőrőrs alakult, javultak a statisztikák, Gyöngyöspata többször volt a megye legbiztonságosabb települése, a problémát generáló deviáns cigányok közül pedig többen elköltöztek. Normalizálódott a helyzet. Beindult a turizmus, javult a közösségi élet, köszönhetően a tisztességes és szorgalmas pataiaknak.
Eredményei ellenére azonban a polgármester emberileg nem tudta elfogadtatni magát a közösséggel. A település várossá vált, de a hírek ugyanolyan gyorsan körbeértek, mint azelőtt. A polgármester eredményei mellett zavaros ügyek láttak napvilágot, melyek a helyiekben végzetes ellenszenvet váltottak ki. Közben dolgok is változtak. Az iskola új fenntartója a KLIK lett, új polgármestert választottak, és egyre kevesebb lett az iskolában a magyar gyermek. A magyar szülők nap, mint nap hordták a gyermekeket a környező települések iskoláiba.
A település média által generált „rossz híre” a köd homályában veszett. Patát újra csodálatos temploma, kiváló borai, pincefaluja, remek rendezvényei, mint például a Vulkanikus Borok Fesztiválja és a helyiek vendégszeretete helyezte a figyelem középpontjába. Közben a probléma megmaradt, csak más formát öltött. Kijelenthetjük, az integrációs kísérlet csődöt mondott, ugyanis már nem volt kik közé integrálni a roma gyerekeket.
Az évek alatt zajlottak a perek, köztük a kártérítési is. A politika ismét rávetette magát a témára. A megoldás nem közeledett, de a „politikai tőkekovácsolás” tüze újracsiholódott. A romákat segítő jogvédő szervezet, a Kúria döntését követően örömitassan jelentette ki, hogy „kitaposták az utat”, megvan a recept! De mihez is? Pénzszerzéshez? Indulatok felkorbácsolásához? A normális életre, normális oktatásra vágyók jogainak megcsorbításához? Változik majd ettől a roma gyermekek helyzete, szocializációja? Inkább csak ront rajta. A roma gyerekek, fiatalok megint mit látnak? Azt, hogy nem kell viselkedni, elég csak azt hangoztatni, hogy mi kirekesztett szerencsétlenek, áldozatok vagyunk, mormolni a varázsigéket és az működik. Bírósági ítélet, mely tagadja a szülői felelősséget a nevelés elmaradásával, illetve a gyerekek iskolába járatásával kapcsolatban, nem használ a cigányságnak. Ez a pénz nem oldja meg a valódi problémát! Lehet, hogy ismét kiürül majd a patai benzinkút szeszes polca, de az ünneplés után marad a kialakult helyzet. Ez a döntés sajnos többet árt az integrációnak, mint amennyit használ.
A „sorosozás” közben egy kormánypárti politikus sem említi, hogy az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány támogatói között az Oktatási Minisztérium is megtalálható. Orbán Viktor hangzatos kijelentései, megnyilvánulásai nem adnak választ arra, hogy az elmúlt tíz évben miért nem történt semmi érdemleges? Pedig Gyöngyöspata nem egyedi eset. Az másikra mutogatás nem megoldás.
Hol tartunk ma 2020-ban? Magyarországon a szegregátumok száma és az ott élő cigány lakosság száma is folyamatosan nő. Jelenleg is lennének olyan törvények, melyeket eredményesen lehetne alkalmazni, de pozitív változás nem történik. A pert a romák megnyerték, a pénz jár nekik. Győzött az igazság? Döntse el mindenki magában. Az tény, hogy a döntés jogszerű. Az igazságot azonban nem mindenki találta meg! Sok ember érzi úgy, hogy az egész patai ügy mögött inkább igazságtalanság lapul.
A felelősség közös. A problémát is csak közösen lehet megoldani vagy legalább mérsékelni. Szelídséggel és szigorral, támogatással és támogatás megvonással, tettrekészséggel és valós akarattal, ami eddig hiányzott. Hiteles, elhivatott szereplőkkel mind magyar, mind roma oldalon. A politika vonuljon ki a témából és ne csak alantas céljaira használja a roma ügyet. Hozza meg a megfelelő döntéseket, biztosítson célzott forrásokat és lépjen hátra a témától! Kizárólag a kontrollt biztosítsa, illetve ellenőrizze az eredményeket! A sajtó ne a feszültséget generálja, ne a szenzációt hajszolja, hagyja békén Gyöngyöspatát! A hatóságok, az intézmények, az állami és a civil szervezetek kezdjenek el hatékonyan dolgozni. Közösen. Egymással együttműködve, egyeztetve. Nem csak az egyik csoport, hanem mindenki érdekit szem előtt tartva. Ha szigor kell, lépjenek fel! Védjék a normális viszonyokra vágyókat! Több szemszög létezik, ezt szem előtt kellene tartani, és egy szempont nem kerülhet a többi elé. A demográfiai tendenciák és a helyzet elmismásolása miatt a probléma pár évtized múlva romba is döntheti az országot, szóval ideje lenne elkezdeni a valós megoldáson dolgozni!
