Szabolcsnál idén májusban a budapesti Bethesda Gyermekkórházban Asperger-szindrómát diagnosztizáltak. Ez az idegrendszeri betegség az úgynevezett autisztikus spektrum egyik kategóriája, még ma sem értjük teljesen a természetét, kialakulása valószínűleg genetikai tényezőkre vezethető vissza. Az aspergeresek általában magas intelligenciával rendelkeznek, jellemző rájuk, hogy gyakran félreértelmezik a testbeszédet, nehézkesen fejezik ki magukat, kommunikációjuk is rendkívül szűk keretek között mozog. Számukra rendkívüli kihívás az őket ért ingerek értelmezése és feldolgozása valamint görcsösen ragaszkodnak a saját belső világuk által létrehozott szabályrendszerhez, így a társadalom működését is rendkívül nehezen értik meg. Emiatt gyakran válnak agresszívvá, ami nagyban nehezíti a közösségbe való beilleszkedésüket.
Szabolcs esetében is számos gondot okoz betegsége úgy a mindennapi életben, mint iskolai tanulmányai során. A most nyolcadik osztályos fiú számára a magántanulói státusz jelentené a megoldást, melyre szerencsére a tavasszal született szakvélemény lehetőséget is ad. A Heves megyei pedagógia szakszolgálat tájékoztatása szerint ehhez csupán két további iratra lenne szükség, egy szülői nyilatkozatra és az iskola által kiállított pedagógiai jellemzésre. Edit, Szabolcs édesanyja ennek tudatában felkereste fia iskoláját, a gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskolát és kérte a jellemzés elkészítését. Szabolcs osztályfőnöke azt a tájékoztatást adta, hogy az iskola igazgatója, Kurucsai József úr utasítására ezt nem készítheti el, aki sem akkor, sem azóta nem indokolta, miért nem adható ki a jellemzés. Az anya természetesen azonnal magyarázatot szeretett volna kapni, ám ekkor már az igazgató úr szabadságon volt, Gadó Zsuzsanna igazgatóhelyettes asszony pedig újfent megerősítette, hogy a kérdéses iratot nem hajlandóak kiállítani. Edit segítséget kért a gyöngyösi Kistérségi Humán Szolgáltató Központtól, mely intézet igazgatónőjének közbenjárására végül július 10-én az iskola mégis megküldte a tanulóról kiállított jellemzést a Heves megyei pedagógia szakszolgálat részére, ahol szintén szabadságolások eredményeképp ismét elakadt az ügy.
A szakszolgálat igazolása nélkül Szabolcs nem lehet magántanuló, melyre betegsége miatt mindenképpen szüksége van. Edit folyamatos érdeklődésére először augusztus 15-ét jelölték meg, mint a papír kiadásának időpontját, majd később ezt is módosítva arról tájékoztatták az egyre kétségbeesettebb édesanyát, hogy talán szeptemberre tudnak időpontot adni, ami két szempontból is finoman szólva érdekes: elég hihetetlen, hogy egész nyáron, két hónapon keresztül senki ne dolgozna a hivatalban, valamint mint szakembereknek tudniuk kell, hogy ezen irat hiányában Szabolcs nem tudja szeptember elsején elkezdeni az iskolát. Végül számos telefonbeszélgetést követően augusztus 28-án beidézték őket a szakértői bizottság elé, ahol megerősítették a diagnózist és biztosították őket a magántanulói státuszról, valamint, miután Szabolcs iskolájában egyébként is biztosított az autizmussal küzdő gyerekek képzése ezt az intézményt jelölték meg mint befogadó iskolát. A tanévnyitón jött a csavar: Kurucsai igazgató úr behívatta őket az irodájába, és kérdőre vonta anyát és gyermekét, hogy miért nem kerestek a nyáron másik iskolát a gyereknek, valamint hogy a gyermekjóléti szakszolgálat véleménye még nem érkezett meg, így Szabolcs nem járhat iskolába.
Gyöngyösön három általános iskolában van lehetőség a tanulókat speciális oktatásban részesíteni, Edit végső elkeseredésében felkereste a másik kettőt, de mindkét helyen, mint általában a hazai iskolákban mindenhol a tantestület létszámhiánnyal küzd, így egyik helyen sem tudták Szabolcsot fogadni. A Heves megyei pedagógia szakszolgálat szakértői bizottságának igazgatója eközben egy telefonbeszélgetés alkalmával biztosította az anyukát, hogy ugyan a gyermekjóléti szakszolgálat javaslata még mindig nem érkezett meg, de ő kiállítja az igazolást, hiszen a tanév már elkezdődött, egy tankötelezett gyerek „nem lóghat a levegőben”, illetve mentális betegsége miatt folyamatos képzést igényel.
Ennek tudatában az iskola igazgatója felhívta a családot, hogy Szabolcs mégis megkezdheti tanulmányait, ám magántanulósága még ekkor sem volt biztosított. Szeptember 11-e reggelén mint normál diák ment iskolába, ahol az anya elmondása szerint érezhető ellenszenvvel fogadták. Ezt természetesen Szabolcs is érezte, és mint minden mentális zavarral küzdő ember a számára egyetlen lehetséges válaszreakciót adta: küldött egy dühös és csúnya szavakkal teletűzdelt levelet az igazgatónak. Kurucsai úr ezen annyira felháborodott, hogy közölte Edittel, keressen fiának másik iskolát, mert nála nem fogja elvégezni a 8. osztályt, akármi történjék is nem fogja átengedni, valamint fegyelmi eljárást kezdeményez ellene. Mondta ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában kell, hogy legyen Szabolcs betegségével, hiszen jól ismeri a kialakult helyzetet, valamint éppen az ő és a a Heves megyei pedagógia szakszolgálat több mint 3 hónapos késlekedése miatt nem sikerült még mindig rendezni az ügyet.
Egyházi iskola révén az intézmény fenntartója az Egri Főegyházmegye, Edit utolsó mentsvárként a helyi katolikus plébániához fordult. Balog Gyula plébános úrral folytatott megbeszélésüket követően Kurucsai József iskolaigazgató szinte azonnal engedélyezte Szabolcs magántanulói státuszát, így szeptember 24-étől végre helyzetének megfelelő oktatást kap. Időközben egy újabb orvosi szakvélemény is kiállításra került, mely értelmében betegsége okán Szabolcs nem vonható fegyelmi eljárás alá, így az iskola ejtette az ügyet. Az ügy komolyságát jelzi, hogy az egri Egyházmegye azonnali írásos tájékoztatást kért az iskola vezetőjétől.
Ez a szomorú történet tökéletes leképezése a mai magyar iskolarendszer és a gyermekhivatalok hiányosságainak. A legfrissebb adatok szerint minden 68. ember küzd valamilyen autisztikus betegséggel, azaz Magyarországon mintegy 150.000 embernek vannak Szabolcshoz hasonló problémái. Az elavult képzési rendszer alig tud megbirkózni az egyre súlyosbodó helyzettel, melyet csak tovább nehezít az oktatás hosszú évek óta tapasztalható problémái, mint az egekbe szökő pedagógushiány, a szakemberek túlterheltsége és az infrastruktúra finoman szólva sem kielégítő állapota. A gondokat csak fokozza az átláthatatlan bürokrácia, megdöbbentő, hogy szabadságolásokra hivatkozva mind az iskola, mind a szakszolgálatok hónapokig nem adnak tájékoztatást és tartják bizonytalanságban a beteg gyermekét egyedül nevelő édesanyát. Nehéz elvitatni a kormány felelősségét is, hiszen az ágazat állandó forráshiánnyal küzd, évről évre GDP-arányosan mind kevesebb az oktatásra fordított összeg, mára már az Unió tagországai közül Magyarországon az egyik legkisebb ez a szám, a gyöngyösi iskolák is jórészt a fennmaradásukért küzdenek, információink szerint van olyan intézmény, ahol a tanárok kénytelenek maguk vinni a fénymásolópapírt, ha nyomtatni szeretnének. Az oktatásban dolgozók régóta azonnali intézkedést sürgetnek, hiszen az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint mindenre megvan a szükséges forrás, a pedagógusok ebből mégis alig látnak valamit. Hosszú távon tarthatatlan lesz mind a normál, mind a speciális iskolák helyzete, a szakemberek egyöntetű véleménye szerint a kialakult áldatlan állapotok mielőbbi megoldást kívánnak.
(Képünk illusztráció)
Nagyon át tudom érezni a család problémáját. Én jelenleg küzdök a gyerekemért és már az Iskola fentartójánál tettem bejelentést. A gyermeket nem merem iskolába vinni, mert félek, hogy rajta verik el a port. Azt sem tudodm hogyan lesz tovább hova viszem, mivel ha nem tudjuk lezárni az ügyet normális hangnemben az Iskola és mint Szülő között valószínű a gyerek fogja kárát látni.
Ha érdekel a történetünk szívesen elmesélem.
Sziasztok én is átérztem mert sokat harcoltam az iskolákal.