Negyed évszázad alatt megduplázódott a Magyarországon élő romák száma

Negyed évszázad alatt megduplázódott, ma már 876 ezres a hazai roma népesség száma. A falvakban átlagosan 11,5 százalékos az arány – írja a HVG a Debreceni Egyetem szakértői által irányított, az ország összes településére kiterjedő, 2010–2013-as adatgyűjtése alapján.

A kis és közepes méretű városokban összességében 9, Budapesten és a megyei jogú városokban közel 7 százalékot tett ki az évtized első harmadában a legnagyobb honi etnikum tagjainak az aránya.

A lap szerint a Területi Statisztika című folyóiratban várhatóan e héten megjelenő vizsgálatból kiderült, hogy

  • az ország északkeleti peremén, a Salgótarján és Csenger közötti 17 járásban kiemelkedően magas a roma népesség aránya: e Nógrád és Szatmár közti félkörívben a járások népességének minimum a 20-25 százaléka cigány származásúnak tekinthető.
  • közel hasonló etnikai viszonyok alakultak ki napjainkra Baranya és Somogy határ menti járásaiban (mindenekelőtt Siklós, Sellye, Csenger, Barcs, illetve a Pécstől északra eső Sásd vonzáskörzetében),
  • a fenti két nagyobb tájegységben olyan kisrégiók is akadnak, ahol a romák aránya meghaladja a helyi népesség egyharmadát: Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi és Ózdi járásában például 39, illetve 37,8; Edelény környékén 33,7; Dél-Baranya sellyei körzetében 35,1; az Egerhez közeli hevesi járásban 34,7 százalék az arány.
  • a mosonmagyaróvári, a balatonalmádi és a szegedi járásban napjainkban nem éri el az 1 százalékot a Magyarországon már a középkorban megjelent kisebbség súlya.

1971-ben a Kemény István szociológus által vezetett kutatásban 320 ezres, egy 1984–1987-es vizsgálat pedig 400 ezres roma népességet valószínűsített idehaza. A mostani kutatás szerint tehát azóta – vagyis egy emberöltő alatt – durván megduplázódott a cigányság létszáma, miközben az össznépesség 10,7 millióról nagyjából 9,9 millióra esett vissza.

A HVG cikkében kiemeli, hogy a debreceni tudósok kutatása – amely összességében 876 ezres roma népességet regisztrált itthon az évtized elején – nem a magukat cigánynak valló személyekről közölt információkat, hanem azokról az országlakosokról, akiket a külvilág ezen etnikumhoz tartozónak tart. Az adatok a helyi települési, illetve nemzetiségi önkormányzatok, valamint a (roma és nem roma) polgármesterek megkérdezésén alapultak.

A vizsgálat vezetői ugyanakkor közvetve maguk is utaltak arra, hogy a kutatás valamelyest felbecsülheti a hazai cigányság létszámát:

  • a szakértők azt írták, hogy a vegyes házasságból, párkapcsolatból született gyermekeket például az „Egyesült Államokban fehér-fekete viszonylatban uralkodó »egy csepp vér« felfogásnak megfelelően” idehaza is színes bőrűnek tekintheti a környezetük,
  • az adatközlők egy része a szegényeket (etnikai hovatartozásuktól függetlenül) olykor ugyancsak hajlamos cigánynak minősíteni,
  • és a nagyobb településeken általában bizonytalanabbak a romák létszámára vonatkozó becslési adatok, mint a kisebb helyeken, ahol jobban ismerik egymást az emberek.

Forrás: www.mno.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.